eurocamino

Harmadik nap

A harmadik nap első megállója Orsova volt. De ehhez azt tudni kell, hogy ezen a környéken ez a város a második, amit Orsovának neveznek. Ugyanis történt, hogy mikor 1972-ben befejezték az I Vaskapu építését, akkor az eredeti Orsova várost, ami a mostanitól jóval keletebbre helyezkedett el, elöntötte a víz és a teljes lakosságot átkellett telepíteni. Voltak furcsaságok a „régi” világban.

De nem csak egy várost süllyesztettek el, hanem egy nagyon híres szigetet is. Az Ada Kaleh-sziget az Orsovai-öböl közepén feküdt és mivel a történelmi Magyarország és a Török Birodalom határán is egyúttal, rengetegszer cserélt gazdát az éppen aktuális erőfölény függvényében. Ez a csiki-csuki játék ment 1878-ig, mikoris végérvényesen az Osztrák- Magyar Monarchia igazgatása alá került, de hogy legyen pici turpisság is a történetben, ezért az oszmán szultán tulajdonát is képezte egyúttal.

Ebből kifolyólag az igazgatási rendszer idáig nem ért el egyik ország részéről sem, így tehát a sziget nagy csempészközponttá nőtte ki magát.

Aki egyébként szereti Jókait és Az arany embert is olvasta, annak ismerősen csenghet a Senki szigete név. Jókai ugyanis nagy utazó hírében állott és a Vaskapu-szorost is meglátogatta anno. És a könyvében szereplő szigetet az Ada Kaleh-szigetről mintázta.

Mára a sziget és a város is a víz alatt éli boldog békenapjait.

Napközben átkeltünk a I Vaskapun, ami egyúttal Románia és Szerbia határa is. Sajnos erről nem tudunk képet mutatni, mert nagyon egyértelműen ki volt jelentve, hogy tilos a fényképezés, de azért az sokatmondó, hogy a szerb oldalon fenn a hegyen máig látható egy méteres vörös csillag a kövekbe vésve.

Az időjárás nem változott semmit, továbbra is rettentőten szar volt. Az éjszakát a Duna partján töltöttük, remélve, hogy a víz picit melegebb levegőt fog magával hozni. Úgy is lett, nulla fok helyett csak háromban kellett aludnunk :)

TELJES ALBUM - https://www.facebook.com/eucano/photos/?tab=album&album_id=1147939915227246

Az ötödik nap estéjén, miközben a sátrat állítottuk, fülön csípett minket annak a legelőnek a gazdája, amit mi táborhelyként szemeltünk ki. Nemes egyszerűséggel elejtett egy "was ist das"-t, majd miután végig hallgatott minket és a kérésünket, mi szerint szíveskedjék már megengedni, hogy használatba vegyük a "fődjét", kinevetett minket és nyugtázta a kérelmünket.

A hatodik napon találkoztunk egy ötven fős, magyar zarándokcsoporttal, kik rövid ismerkedés után jó utat kívántak nekünk, majd tovább álltak.

Lassanként megközelítettük Őrvidék és egyben a történelmi Magyarország határát is

TELJES ALBUM - https://www.facebook.com/eucano/photos/?tab=album&album_id=955252364496003

Az éjjel eseménytelenül telt, legalábbis azt leszámítva, hogy bőgtek a nem tudom mik, egész éjjel és láttunk szentjánosbogarat.

Az ötödik nap viszonylag egész kellemesen telt. Az időnk egyre jobb lett bár azért már csak hagyománytiszteletből is egy zápor elkapott minket, de szerencsére esment be tudtunk húzódni egy híd alá.

Ezúttal is kereszteztünk egy autópályát. Akik esetleg jártak már autóval Olaszországban, azoknak ismerős lehet a pihenőhely, az autópálya mellett.

Felemelő érzés volt ezúttal gyalog eljutni idáig, nem pediglen autóval. Öci lába továbbra is vicceskedik, de hősiesen állja a sarat.

TELJES ALBUM - https://www.facebook.com/eucano/photos/?tab=album&album_id=954258591262047

Negyedik napon csak délután kettőkor tudtunk elindulni, mivel addig egyfolytában esett az eső.

Viszont legalább így is tudtunk egy 15-20 kilométert menni. Szerencsénkre a terep elkezdett egyenesedni, szóval már nem 1800 méteres hegyek között bolyongtunk, hanem 1000-1500 méteres dombok között.

A legelőkön rengeteg állattal, kiváltképpen lovakkal találkoztunk - ők meg is vannak örökítve.

Így érkeztünk meg Maria Schutzba. Ahol a kéttornyos templom barokk stílusban 1738-ban épült, egy csodatevő, gyógyító forrás fölé.

Időtlen idők óta látogatják a Heilig Bründl-nek nevezett forrást Sonnwendstein lábánál. A forráshoz kőkeresztet állítottak Jézus Anyjának képével.

Utunk keresztezett egy egész nagy völgyhidat is, ezt mindkettő feléről megörökítettük az utókornak. A táborhely stílusosan egy kerékpárút mellett volt található.

Harmadik napunk azzal telt, hogy hegyi utakon bolyongtunk, sokszor teljesen elveszve.

Ha nem lett volna nálunk navigáció, akkor nem nagyon találtuk volna meg magunkat... Öci lába elkezdett vicceskedni, de nem hagytam, hogy kifogjon rajtunk.

Fenn a hegyek között sok magyar vonatkozású emlékkel találkoztunk. Például néhány kopjafával, amikről kép is készült.

Az időjárás nem volt a legkiválóbb. Eső és szél váltotta egymást, valamikor egyesült erővel hajtottak minket a hidak alá menedékért - erről is készült kép.

Én bátran belemerészkedtem egy hegyi patakba - szintén van kép- azért, hogy sikeresen elvágjam a lábam... A sátor helyet az erdő közepén jelöltük ki, mert ott ért minket az eső. Kitartásunk eddig lankadatlan.

TELJES ALBUM - https://www.facebook.com/eucano/photos/?tab=album&album_id=953664121321494