Mária út, ahogy a vándorok látták. Általában ezzel a névvel illetjük ez előadásainkat, amelyeket egy 1300 kilométeres útról szoktunk tartani Ambrus Dávid barátommal.
Szerény véleményem azonban az, hogy bár vicces történetekkel, meg jópofa élménybeszámolókkal tudjuk szórakoztatni az embereket, de az esszenciáját egy ilyen útnak csak olyan lélek értheti, ki végig ment már hasonló megpróbáltatáson. Az igazi élményeket nem tudjuk két kézzel megfogni és bemutatni, azokat csak átélni lehet. Ezért is buzdítok mindig, minden embert, hogy induljon útnak és akkor útba ér. Ne a kijelölt utat válasszuk, hanem a még járatlant. Találjuk meg a saját utunkat a boldogulás felé. A boldogság viszont ne az elérendő cél legyen, hanem a helyes út mellékterméke. Minél többet adunk magunkból a világnak és minél többet veszünk magunkhoz a világból, annál boldogabb ember leszünk
Az utunk folyamatos résztvevői voltak a szenvedéssel teli pillanatok. Nem állítom, hogy gyakorta leltük örömünket a megpróbáltatásokban, de hát ez már csak így szokott lenni. Rengeteg fájdalommal kellett dolgoznunk, de a végtermék mégis csak egy gyönyörű emlék, egy motiváló tapasztalat lett, amiből bármikor tudunk erőt meríteni. Én azt szoktam mondani, hogy a siker érdekében előfordul, hogy mindenünket fel kell áldoznunk. Viszont, ha ez megtörtént, akkor rájövünk, hogy a sikerrel sokkal többet kaptunk, mint amennyit feláldoztunk annak érdekében, hogy elérjük.
TELJES ALBUM - https://www.facebook.com/eucano/photos/?tab=album&album_id=951706648183908
Utolsó kommentek